Twelve Miles to Trona – szubjektív objektív?

28 jan

Ez a Wim Wenders által rendezett film a 2002-es Tíz perc – Trombita című rövidfilm összeállításnak része. A történetben egy férfi, miután tévedésből elég nagy mennyiségű drogos sütit felzabál, próbál a legközelebbi kórházig eljutni, hogy kimossák a gyomrát, de mivel a puszta közepén van, nem valószínű, hogy sikerülne neki mielőtt a drog hatása padlóra küldi. Utolsó pillanatban, mikor már vezetni sem tud, találkozik egy lánnyal, akinek a segítségét kéri, beül mellé majd elájul.

A kábítószer okozta hallucinációk megjelenését fokozatosan érzékeltették a színész játékával, és a szemszögéből felvett elmosodó-összecsúszó szubjektív kameraállásokkal. 

Ami viszont számomra eléggé meglepő volt, hogy egy ponton, mikor már teljesen szétesni látszik a férfi körül a világ, az objektív (vagyis külső, semelyik szereplőhöz nem kötött) kameraállásból is olyan módon látjuk a férfit, ahogy ő látja a világot, mintha ez a látványvilág már az ő személyével azonosulna. (a következő képekért kattintani kell)

Ez pedig noha nem indokolt, hiszen objektív kameraállásból “normálisan”, torzításmentesen kellene őt is látnunk, mégis a történet ismeretében teljes mértékben érthető, és elfogadható képi megoldás, hogy úgy látjuk őt, ahogy éppen érez.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: