Archívum | Narratív megoldások RSS feed for this section

Tengelyugrások dramaturgiai jelentősége

10 nov

Két ember beszélgetésekor aranyszabály, hogy a köztük lévő optikai tengelyt nem szabad átlépni a kamerával, hogy a nézésirányok ne változzanak meg, és a nézők térbeli orientációja ne legyen összezavarva. Kivéve, amikor igen, és most nem a megengedett módszerekre gondolok, mint például az OT túloldalára történő átkocsizás. Két esetben is megfigyeltem, hogy mikor a szereplők közti beszélgetésben valami nagyobb fordulathoz értek, akkor ennek kihagsúlyozására szándékosan tengelyt ugrottak a készítők, talán annak érzékeltetésére vizuálisan, hogy beszélgetés tartalmának hatására a két szereplő máshogy néz egymásra.

Az egyik a Grimmből származik:

A másik a Homelandből:

Reklámok

Mission Impossible – Ghost Protocol: a szubjektív felirat

7 okt

Ethan Hunt egy kórházban tér magához, még kicsit zavaros neki minden, nem tudja hol van, mi történt, nem tisztult még ki a feje. A közelben egy TVben épp egy orosz híradó megy, és miközben azt nézi, kezd magához térni, és megérteni a nyelvet, amit úgy mutatnak be, hogy az orosz felirat fokozatosan átalakul angollá. Vagyis a felirat itt Hunt szubjektívjaként jelenik meg. (GIF)

Grimm – felbukkanó árnyék

7 okt

Ebben a jelenetben egy fegyveres férfi belopakodik egy lakásba, de akit keres hátulról meglepi őt. (GIF)

Ezt a meglepést valami egészen szenzációs világítástechnikával mutatták be: a betörőnek a kezdettől látjuk az erős árnyékát a falon, és ahogy közeledik, kitakarja a háttérben lévő ajtót, ahonnan hősünk előbukkan, így neki is csak az árnyékát láthatjuk meg először, tehát nekünk nézőknek is váratlan a megjelenése, és egy darabig ugyanúgy nem vagyunk tisztában a kilétével, mint maga a betörő.

Itt van külön a nyitó és záró kép:

Fringe – Peter Bishop halála

19 feb

Ez az a pillanat, mikor az eredeti Peter meghal, és ami elindítja a későbbi események lavináját. Walterrel, apjával ölelik át egymást, illetve inkább ő tartja kezei közt a haldokló fiát, akinek keze lassan lecsúszik a sötétségbe, ahogy elszáll belőle az élet. Nagyon szépen bevilágított, kifejező mozdulat: (GIF)

Breaking Bad – Gus a terminátor (spoileres)

28 jan

Szóval aki ismeri BB-et, az tudja, hogy Gus szinte kőből faragott arcáról csak ekkor (a 4. évadzáró epizódban) lehetett egyértelműen leolvasni az érzelmeit:

…és hogy nem sokkal később ezt látva már-már megkérdőjelezhettük magunkban halandó voltát:

…viszont azt meg kell hagyni: He died like a Sir.

Mad Men – fun in the office

28 jan

A jó irodai légkör ismérve:

Rosemary’s Baby – a dekomponált kép, amitől a nézők kiestek a székből

22 jan

William Fraker fényképezte a filmet, de Roman Polanski is sokat hozzáadott a képi kivitelezéshez, és nem is teljesen alaptalanul, mert jól értett a fotográfiához. Az egyik ilyen esetben egy olyan beállításról volt szó, melyben a rejtélyes szomszédasszony Rosemary-éknél kap egy titokzatos telefont, Rosemary pedig kiváncsian utánasandít. Fraker szépen betette a képbe a nőt, hogy az ajtó résén át lehessen látni, Polanski viszont addig-addig rakatta oldalt a kamerát vele, míg ez nem lett az eredmény:

Fraker nem egészen értette, hogy miért komponálja szinte képen kívülre a nőt Polanski, míg a tesztvetítésen meg nem látta, hogy mind a 800 néző ennél a képnél ösztönösen oldalra dőlt, hogy belásson az ajtó mögé. Polanski pontosan tudta, hogy egy ilyen kép feszültséget ébreszt a nézőben, de ez is volt a célja, mert ettől úgy éreznek és így még közelebb kerülnek Rosemaryhez.