Tag Archives: beállítás

Hair – csalás a fényekkel

19 feb

A parkban játszódó jelenetben szinte végig erősen sütött a Nap, ezért a szereplőket annak háttal állították be, hogy adjon nekik vele egy szép élfényt, és megrajzolja a kontúrjaikat.

Csakhogy ennek az ellenbeállításában is hasonló fényviszonyokat lehet felismerni, vagyis kicsit becsapták a nézőket azzal, hogy mindig úgy forgatták a szereplőket, hogy szép fényekben legyenek, nem pedig a valós viszonyokat reprodukálták. 

The Tree of Life – fordított árnyékok

19 feb

Ötletes megoldás a rohangáló gyerekek árnyékát fejjel fefelé mutatni, kicsit összezavarva a térérzetet: (a szimbolikáról nem is beszélve)

The Guard – megalapozónak körsvenk

29 jan

Egy jelenet felplánozásánál az az iratlan szabály, hogy valamelyik ponton (nem feltétlenül kezdőképnek) kell mutatni egy megalapozó beállítást, vagyis egy olyan tág képkivágást, amin a teljes helyszín, a főbb résztvevők valamint azok egymáshoz és környezethez viszonyított helyzete látszik. Ez az esetek többségében egy felső kameraállás, mert értelemszerűen onnan lehet a legjobban belátni egy teret, de vannak kivételes esetek, mint az A guardistában, ahol egy külsőben játszódó jelenetet ezzel a felvétellel kezdtek:

Mivel nem szerepelt a későbbiekben totálkép, ez tekinthető megalapozó beállításnak, annak ellenére, hogy nem felső és nem fix. De bármennyire is eltér a megszokottól, a feladatnak tökéletesen eleget tesz, sőt a szemmagasságba helyezett kamera közelebb hoz minket a szereplőkhöz, és mialatt egy teljes kört leíró, monoton svenket (és valamennyi fahrtot) végez, bemutatja a tökéletesen sivár, unalmas helyszínt és segít felterképezni a térbeli viszonyokat.

The Untouchables – split lens az operában

18 jan

Ebben a remek filmben (itthon: Aki legyőzte Al Caponét) az operában játszódó jelenetnél található ez a (megalapózónak is tekinthető) beállítás, amiben a háttérben láthatjuk Al Caponét a páholyban, az előtérben pedig az énekest szűk szekondban profilból.

 

Egy ilyen beállítást az esetek nagy részében átélezéssel vettek volna fel, részben mivel könnyen irányítja a néző figyelmét, de leginkább azért, mert nem nagyon lehet olyan objektívet találni, amivel mindkét képsíkot élesen lehetne bemutatni. Ezt a problémát egy speciális lencsével (szűrőnek is lehet nevezni) oldották meg, amit split lens-nek hívnak, és nagyjából úgy működik, mint a bifokális szemüveg: a félkör alakú lencsét az objekív elé helyezve, az az egyik képsíkot eltorzítja oly mértékben, hogy éles legyen, és hatalmas mélységélességi tartomány érzetét keltse.

Vagy ez, vagy a videokamera.