Tag Archives: dramaturgia

Sons of Anarchy – sebhely beírása a forgatókönyvbe

18 jan

Tommy Flanagan remek ír karakterszínész egyik legszembeötlőbb ismertetőjegye az egész arcán áthaladó sebhely. Ezt egy kocsmai verekedéskor szerezte véletlenül, ugyanis összekeverték valakivel, egyszerűen rosszkor volt rossz helyen.

(“He got his famous scar when, upon leaving a bar, he was unexpectedly smashed with a broken bottle. He was immediately knocked to the ground and sure they were going to stab him again but then he heard one of his attackers mutter something to the effect “Bloody hell, that’s not him” before they walked away and left him there.” – imdb)

A sebhelye védjegyévé vált, és eléggé meghatározta a szerepeit is: legtöbbször valamilyen alvilági figurát játszik, mint a SOA-ban is, csakhogy ebben a szériában ki is használták az adottságait, és beleírták a hegét a történetbe. Ami szerint azt az ősellenségétől kapta (miután az még a családját is lenyúlta), és akivel hosszú várakozás után végre kiegyenlítheti a számláját, de mielőtt kicsinálná, még visszaadta a kölcsönt, és neki is vágott egy fülig érő szájat:

Így kapott egy kocsmai verekedés nyoma dramaturgiai szerepet az egyik legjobb mai sorozatban.

Reklámok

Különleges átélezések

17 jan

Vagyis a kis mélységélességű képeken belül az élesség áthelyezése egy másik képsíkba a figyelem irányítása céljából, de a megszokottól kicsit eltérő módon.

Elsőnek az Adjustment Bureau-ból veszek egy példát, ami azért tér el a szokványostól, mert a két képsík közti nagy távolság, és az emiatt alkalmazott nagy fókusztávolságú objektív (párszáz mm-es) miatt a átélezés hatására szinte felismerhetetlenül eltorzulnak a korábbi képsíkok. Az első GIF-en az egész folyamatot meg lehet nézni, a következő két kép a végpontokat mutatja (itt látszik, hogy például Matt Damonnak csak a körvonalai maradnak meg, ha mindössze ezt a képet néznénk, akkor meg se lehetne mondani, hogy egy ember ül az előtérben), az utolsó kép pedig egy következő beállításban a két szereplő (és képsík) közti tényleges távolságot tárja fel, noha felmerülhet a gyanú, hogy nem pont ugyanolyan elrendezésben láthatjuk innen, mint az átélezéskor, de ott is biztosan valami hasonló nagy távolságban voltak egymástól.

A következő jelenet (GIF) az X-Men: First Class-ből származik a fiatal Magneto exitjét követően, melyben szintén az átélezés hatására jelentkező képtorzulásra láthatunk példát. Itt nem használtak valószínűleg olyan nagy objektívet, mint az előző esetben, mégis a háttéren nagyon látszik a változás: szinte megnyúlik vízszintesen a kép, ami meglehetősen furcsa hatást ad.

A következő két példában olyan eseteket mutatok be, melyeknél az átélezésnek dramaturgiai, más szóval cselekményre gyakorolt hatása van. Az alábbiban (4 légy a szürke bársonyon című filmből) ez mérsékeltebb, mivel csak olyan szinten jelenik meg, hogy magát a látványt segít értelmeznünk.

 

Egy bandát látunk gyakorlás közben egy meglehetősen szokatlan, kör alakúra maszkolt képen át (amit még a némafilmekben használtak előszeretettel a kép egy bizonyos részének kiemelésére,az akkor még nem igazán alkalmazott közelkép helyett), amiről a zenész kezére törénő átélezés után kiderül, hogy valójában a gitár testén lévő luk, vagyis a kamera a gitár belsejében bújt meg.

Az utolsó példáról nem tudok képet mutatni, de íme a link: http://www.daazo.com/film/e7819e14-faef-102b-80ef-000e2e531ae0/ A Szalontüdő című zseniális magyar rövidfilmről van szó, amelyben a végső csattanóhoz (dramaturgiai kulcsponthoz) kötődik egy átélezés 5:33-kor, de többet nem is mondok, mert lelőném a lényeget, tessék megnézni!