Tag Archives: élesség

Kutyaszorítóban – furcsa élesség

31 jan

A Reservoir Dogs-ban volt egy ansnitt beállítás, ami szemet szúrt nekem, akkortájt, amikor a fogjul ejtett rendőr kettesben marad a beépített Mr. Orange -dzsel, aki annak ellenére, hogy maga is halálán van, próbálja tartani benne a lelket. (két verziót is megnéztem, de mindkettőben ugyanúgy jelent meg)

Az adja a kép furcsaságát, hogy az élesség nem egységes az egészet tekintve, konkrétan a kép közepén, egy függőleges vonal mentén jól kivehetően elkülönül két mélységélességi tartomány.  Olyan, mintha két képet illesztettek volna össze, mert nem tudták máshogy megoldani, hogy az előtér és a háttér egyszerre éles legyen, vagyis nem tudtak akkora mélységélességi tartományt létrehozni, amiben minden egyszerre élesen van jelen. Vagy lehet, hogy ebben az esetben is “split lens”-t használtak, aminek az egyik fele az előteret, a másik a hátteret tudta élesen mutatni egyazon képen belül, ezzel az apró szépséghibával.

Johnny English Reborn – autós üldözés robogó visszapillantóból

23 jan

Ebben a felejthető filmben vettem észre egy érdekes beállítást, amiben tükröződést használtak. Egy autó száguld el az utcán, de a kamera nem egy gyors lekövető svenkkel teszi dinamikussá a felvételt, hanem egy gyors varioval, ami az autó mellett parkoló robogó visszapillantóját veszi célba, amiben egy röpke élességállítás után pont az elhaladt gépjármű kerekeit pillanthatjuk meg. Ötletes és változatos felvétel, amivel sikerült lendületessé tenni a jelenetet: (GIF, de belassítottam egy kicsit, hogy jobban ki lehessen venni)

The Untouchables – split lens az operában

18 jan

Ebben a remek filmben (itthon: Aki legyőzte Al Caponét) az operában játszódó jelenetnél található ez a (megalapózónak is tekinthető) beállítás, amiben a háttérben láthatjuk Al Caponét a páholyban, az előtérben pedig az énekest szűk szekondban profilból.

 

Egy ilyen beállítást az esetek nagy részében átélezéssel vettek volna fel, részben mivel könnyen irányítja a néző figyelmét, de leginkább azért, mert nem nagyon lehet olyan objektívet találni, amivel mindkét képsíkot élesen lehetne bemutatni. Ezt a problémát egy speciális lencsével (szűrőnek is lehet nevezni) oldották meg, amit split lens-nek hívnak, és nagyjából úgy működik, mint a bifokális szemüveg: a félkör alakú lencsét az objekív elé helyezve, az az egyik képsíkot eltorzítja oly mértékben, hogy éles legyen, és hatalmas mélységélességi tartomány érzetét keltse.

Vagy ez, vagy a videokamera.