Tag Archives: fókusztávolság

Barry Lyndon – NASA objektívvel a gyertyafényben

28 jan

1975-ös filmjében Stanley Kubrick jól ismert tökéletességre törekvése az adott kor hangulatának megidézésére irányult, ami a legmegfelelőbb helyszínek és kosztümök kiválasztása mellett a természetes megvilágítással történő forgatásban mutatkozott meg. Azonban ez korántsem olyan egyszerű, mint elsőre hangzik, ugyanis az esti felvételekhez, amik a kastélyok nagy termeiben játszódtak, a kornak megfelelően csak és kizárólag gyertyákat használtak világításnak. Ezeknek viszont jóval kisebb a fényerejük annál, mint amit a szokásos objektívek képesek lettek volna visszaadni a kép bebukása (alul exponáltsága) nélkül.

Ezt azzal oldotta meg Kubrick, hogy szert tett egy nagyon különleges Zeiss objektívre (pontosabban háromra), amit a NASA fejlesztett ki az Apollo Holdraszállás programhoz, és ami az f /0.7 értékkel az egyik legnagyobb fényerejű (fast lens= kisebb záridőt lehet használni vele) objektív volt, amit valaha gyártottak. (forrás: Stanley Kubrick – A Life in Pictures)

Ezek az 50mm-es lencsék fényképezéshez lettek kifejlesztve, így nem kis fejtörést okozott Ed DiGiulio-nak (Cinema Products Corp.), hogy fel tudja tenni a Kubrick által vásárolt Mitchell BNC kamerákra, de végül azok teljes átalakításával sikerült neki.

Sőt, Kubrick unszolására még egy vetítőgépből származó előtét-lencsével (Kollmorgen adaptor) a fókusztávolságukat is le tudta csökkenteni 36,5 mm-esre, úgy, hogy a fényerejük megmaradt f/0,7-en, ezzel pedig ezek lettek a filmtörténet valaha használt legnagyobb fényerejű objektívjei. Az egyetlen nehézséget az okozta, hogy mivel a gyertyafényes jeleneteket teljesen nyitott rekesszel forgatták, nagyon kicsi lett a mélységélességi tartomány, de az eredmény így is (vagy éppen ezért) gyönyörű lett:

Reklámok

Különleges átélezések

17 jan

Vagyis a kis mélységélességű képeken belül az élesség áthelyezése egy másik képsíkba a figyelem irányítása céljából, de a megszokottól kicsit eltérő módon.

Elsőnek az Adjustment Bureau-ból veszek egy példát, ami azért tér el a szokványostól, mert a két képsík közti nagy távolság, és az emiatt alkalmazott nagy fókusztávolságú objektív (párszáz mm-es) miatt a átélezés hatására szinte felismerhetetlenül eltorzulnak a korábbi képsíkok. Az első GIF-en az egész folyamatot meg lehet nézni, a következő két kép a végpontokat mutatja (itt látszik, hogy például Matt Damonnak csak a körvonalai maradnak meg, ha mindössze ezt a képet néznénk, akkor meg se lehetne mondani, hogy egy ember ül az előtérben), az utolsó kép pedig egy következő beállításban a két szereplő (és képsík) közti tényleges távolságot tárja fel, noha felmerülhet a gyanú, hogy nem pont ugyanolyan elrendezésben láthatjuk innen, mint az átélezéskor, de ott is biztosan valami hasonló nagy távolságban voltak egymástól.

A következő jelenet (GIF) az X-Men: First Class-ből származik a fiatal Magneto exitjét követően, melyben szintén az átélezés hatására jelentkező képtorzulásra láthatunk példát. Itt nem használtak valószínűleg olyan nagy objektívet, mint az előző esetben, mégis a háttéren nagyon látszik a változás: szinte megnyúlik vízszintesen a kép, ami meglehetősen furcsa hatást ad.

A következő két példában olyan eseteket mutatok be, melyeknél az átélezésnek dramaturgiai, más szóval cselekményre gyakorolt hatása van. Az alábbiban (4 légy a szürke bársonyon című filmből) ez mérsékeltebb, mivel csak olyan szinten jelenik meg, hogy magát a látványt segít értelmeznünk.

 

Egy bandát látunk gyakorlás közben egy meglehetősen szokatlan, kör alakúra maszkolt képen át (amit még a némafilmekben használtak előszeretettel a kép egy bizonyos részének kiemelésére,az akkor még nem igazán alkalmazott közelkép helyett), amiről a zenész kezére törénő átélezés után kiderül, hogy valójában a gitár testén lévő luk, vagyis a kamera a gitár belsejében bújt meg.

Az utolsó példáról nem tudok képet mutatni, de íme a link: http://www.daazo.com/film/e7819e14-faef-102b-80ef-000e2e531ae0/ A Szalontüdő című zseniális magyar rövidfilmről van szó, amelyben a végső csattanóhoz (dramaturgiai kulcsponthoz) kötődik egy átélezés 5:33-kor, de többet nem is mondok, mert lelőném a lényeget, tessék megnézni!

Top Gear – kontrazoom

4 jan

                                                                                                      (gif – klikk)

Ezekkel a képekkel a kontrazoom nevű felvételi technikát akarom szemléltetni. A Top Gearben előszeretettel alkalmazzák, mert jól beleillik az autók bemutatása során használt látványos felvételeik sorába.

A technika lényegében egy fahrt (kocsizás) és egy vario (zoom) ellentétes mozgásirányú kombinálásával érhető el. A fenti esetekben a kamera közeledett kocsin a téma felé, miközben nagyjából hasonló sebességgel a változtatható fókusztávolságú objektívet “ellenetés irányba” mozgatták, vagyis nyitották, ami a témától való optikai távolodást jelenti. Ha e két mozgást ugyanolyan sebességgel végzik (legalább annyira, hogy a mozgások kezdete és vége egybeessen), akkor a kép fő témájának a mérete változatlan marad, a háttér viszont úgy tűnik, mintha kitágulna. Természetesen ezt fordítva is meg lehet csinálni, tehát a témához közelről indulunk széleslátó objektívvel, és távol állunk meg telére “zoomolva”.

Az ilyen felvételeken jól össze lehet hasonlítani a széleslátószögű és a teleobjetívek megjelenítési módja (torzítása) közti különbséget is, mint ahogy azt a két végpontról kivett képeken is látni lehet.

Game of Thrones – kupaktanács

8 dec

Az új sorozatok közül az egyik legigényesebb a GoT volt, köszönhetően a szépen kidolgozott részleteknek és a remek helyszíneknek, mint ennél az erdei kupaktanácsnál.

Egy kameraállásból általában többször felveszik a jelenetet különböző fókusztávolságú objektíveket használva, aminek különböző méretű képkivágatok lesznek az eredményei, mint ebben az esetben is. Ez a két plán természetesen nem egymás után következett a részben, hiszen úgy ugrott volna a kép, de gondoltam kigyűjtöm őket, hogy a kompozíciókat össze lehessen vetni. A végeredmények persze gyönyörűek.