Tag Archives: mélységélesség

Egy igazi kihívás a focus pullernek

26 Már

A Die Hard 3. része a sorozat talán legjobb darabja, rengeteg emlékezetes jelenettel, mint például ez itt:

Die Hard 3 - brutál élesség lekövetés

A rendőrőrsön a szaki éppen demonstrálni készül a terroristáknál lévő robbanóanyag erejét, amit úgy tesz meg, hogy egy gémkapocs kihajtogatott végén lévő vattát márt a veszedelmes folyadékba, hogy utána azt egy pórul járt irodai székre dobja. A folyamatot valamilyen makró technikával, és nagyon kis mélységélességgel vették fel, aminek kapcsán felmerült bennem, hogy egy ilyen borzasztó szűk, pár milliméteres témán tartani a fókuszt – még egy lassú mozgás esetén is -, nem lehetett kis feladat a focus pullernek, de a kiemelésével remekül irányítva tartották a nézők figyelmét, és érzékeltették a mutatvány kockázatosságát.

Reklámok

Bokeh, bokeh everywhere…

7 okt

Korábban már volt szó erről, de álljon itt egy jó kis definíció: “A bokeh kifejezés az a jelenség, amely során a mélységélességen kívüli fénypontok homályos, elmosott peremű körök formájában jelentkeznek.” (Wiki) A keletkezett bokeh-k milyensége több dologtól is függ, ilyenek a fényforrás/a fényvisszaverő/tükröződő felület, a használt objektív fokusztávolsága és nem utolsó sorban az operatőr kreativitása. Íme pár példa (érdekes amúgy figyelni, hogy a a bokeh körvonala a blendének felel meg, így meg lehet állapítani, hogy az hány lamellás volt, illetve, hogy teljesen nyílt vagy kicsit zártabb állásban használták-e):

Az Elementary-ban egy széles szekondban a város fényei hozzák létre:

Az Alcatrazban autó ablakán lévő vízcseppek alkotják:

A Vegas-ban az előtérben lévő üvegek:

A Hugo-ban nehéz megítélni, de szépen hozzáadnak a jelenet hangulatához:

A Justified-ban a ellenfényes megvilágítás hangulatához ad egy kis többletet a színes foltokkal:

A Wilfredben egy esküvőn láthatóak, de szokatlanul homályosan, udvarral, ami valószínűleg promist vagy diffuse szűrőnek köszönhető:

A Ben and Kate-ben is esküvőn látjuk, az ilyen eseményeken használt díszítő világítások ideálisak egy szép bokeh-hoz:

A Grimm-ben fura, ferde elrendezésben vannak, ami valószínűleg a többféle irányban álló fényvisszaverő felületeknek tudható be:

A Fringe-ben több esetben pöttyösek, ami valamilyen szűrő miatt lehet:

A Sinbad-ban arcközeli mellett, a háttér díszítőfényei mosódnak el:

A Vexed-ben szép nagyok és gyönyörű mintát alkotnak a háttérben:

A Justified egy mésik jelenetében valamilyen növény belóghatott az előtérbe, mert annak a sziluettjét lehet látni a bokeh-ban:

Az eddigi legnagyobb bokeht pedig a Breaking Bad-ban láttam, egészen hatalmasat teremtettek, minden bizonnyal nagy fókusztávolságú (több 100 mm-es) teleobjektívet használva:

Split Lens a Louie-ban

7 okt

Ennél a beállításnál azonnal feltűnt, hogy valami nincs rendben, és egy kis vizsgálódás után rájöttem, hogy az élesség (pontosabban az életlenség) nem stimmel, eleve ekkora előtér-háttér tartományt egyszerre élesen mutatni nagyon szűk rekesszel és széleslátóval lehetne, de ez nem így készült. A kép bal oldalán, a háttérben látható Louie nagy mélységélességi tartományban, míg a jobb oldali előtérben David Lynch karaktere kis mélységélességben van, láthatóan elmosódottabb a háttér körülötte. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, hogy noha a háttérre fókuszáltak, az objektívra egy más dioptriájú félkör előtétlencsét raktak, ami lehetővé tette, hogy az előtér is éles legyen

Raising Hope – élesbe táncolás

19 feb

Kíváncsi lennék, hogy mennyire lehetett nehéz pár forgás után eltalálni a végpontot, hogy az képben is legyen, és a szűk mélységélességi tartományba is beleessen. (GIF)

Kutyaszorítóban – furcsa élesség

31 jan

A Reservoir Dogs-ban volt egy ansnitt beállítás, ami szemet szúrt nekem, akkortájt, amikor a fogjul ejtett rendőr kettesben marad a beépített Mr. Orange -dzsel, aki annak ellenére, hogy maga is halálán van, próbálja tartani benne a lelket. (két verziót is megnéztem, de mindkettőben ugyanúgy jelent meg)

Az adja a kép furcsaságát, hogy az élesség nem egységes az egészet tekintve, konkrétan a kép közepén, egy függőleges vonal mentén jól kivehetően elkülönül két mélységélességi tartomány.  Olyan, mintha két képet illesztettek volna össze, mert nem tudták máshogy megoldani, hogy az előtér és a háttér egyszerre éles legyen, vagyis nem tudtak akkora mélységélességi tartományt létrehozni, amiben minden egyszerre élesen van jelen. Vagy lehet, hogy ebben az esetben is “split lens”-t használtak, aminek az egyik fele az előteret, a másik a hátteret tudta élesen mutatni egyazon képen belül, ezzel az apró szépséghibával.

The Untouchables – split lens az operában

18 jan

Ebben a remek filmben (itthon: Aki legyőzte Al Caponét) az operában játszódó jelenetnél található ez a (megalapózónak is tekinthető) beállítás, amiben a háttérben láthatjuk Al Caponét a páholyban, az előtérben pedig az énekest szűk szekondban profilból.

 

Egy ilyen beállítást az esetek nagy részében átélezéssel vettek volna fel, részben mivel könnyen irányítja a néző figyelmét, de leginkább azért, mert nem nagyon lehet olyan objektívet találni, amivel mindkét képsíkot élesen lehetne bemutatni. Ezt a problémát egy speciális lencsével (szűrőnek is lehet nevezni) oldották meg, amit split lens-nek hívnak, és nagyjából úgy működik, mint a bifokális szemüveg: a félkör alakú lencsét az objekív elé helyezve, az az egyik képsíkot eltorzítja oly mértékben, hogy éles legyen, és hatalmas mélységélességi tartomány érzetét keltse.

Vagy ez, vagy a videokamera.

Mad Men – medencés plán

1 jan

Egy szokványos mozdulat bemutatásának álcázva tökéletesen belesürítették ebbe a képbe a sorozatra jellemző luxussal kiegészített nyári hangulatot ezzel a mélységi szerkesztéssel.