Tag Archives: objektív

Limitless – bedrogozott séta hiperszéleslátóval

7 okt

Főhősünk épp az agyat serkentő drog hatása alatt áll miközben a forgalmas utcán sétál, és ezt az állapotát, hogy mennyivel több információ befogadására lett képes, vizuálisan egy nagyon széles látószögű szubjektív szemszögből készült felvétellel mutatják meg a nézőknek: (GIF)

A felvétel nem egyszerűen egy halszemoptikával készült, hanem három, egymás mellé helyezett, széleslátó objektívvel felszerelt kamera képének összeillesztéséből áll össze. Amiből ez egyértelműen kiderül, és ami egyben kimondottan furán is hat ebben a képi megoldásban az az, hogy a három képet nem tökéletesen illeszették össze, köztük van egy-egy (függőleges) térrészlet, ami kimaradt a látóterükből, ez pedig azt eredményezi, hogy a sétáló emberek egy pillanatra eltűnnek, mikor a le nem fedett részen mennek át.

Bokeh, bokeh everywhere…

7 okt

Korábban már volt szó erről, de álljon itt egy jó kis definíció: “A bokeh kifejezés az a jelenség, amely során a mélységélességen kívüli fénypontok homályos, elmosott peremű körök formájában jelentkeznek.” (Wiki) A keletkezett bokeh-k milyensége több dologtól is függ, ilyenek a fényforrás/a fényvisszaverő/tükröződő felület, a használt objektív fokusztávolsága és nem utolsó sorban az operatőr kreativitása. Íme pár példa (érdekes amúgy figyelni, hogy a a bokeh körvonala a blendének felel meg, így meg lehet állapítani, hogy az hány lamellás volt, illetve, hogy teljesen nyílt vagy kicsit zártabb állásban használták-e):

Az Elementary-ban egy széles szekondban a város fényei hozzák létre:

Az Alcatrazban autó ablakán lévő vízcseppek alkotják:

A Vegas-ban az előtérben lévő üvegek:

A Hugo-ban nehéz megítélni, de szépen hozzáadnak a jelenet hangulatához:

A Justified-ban a ellenfényes megvilágítás hangulatához ad egy kis többletet a színes foltokkal:

A Wilfredben egy esküvőn láthatóak, de szokatlanul homályosan, udvarral, ami valószínűleg promist vagy diffuse szűrőnek köszönhető:

A Ben and Kate-ben is esküvőn látjuk, az ilyen eseményeken használt díszítő világítások ideálisak egy szép bokeh-hoz:

A Grimm-ben fura, ferde elrendezésben vannak, ami valószínűleg a többféle irányban álló fényvisszaverő felületeknek tudható be:

A Fringe-ben több esetben pöttyösek, ami valamilyen szűrő miatt lehet:

A Sinbad-ban arcközeli mellett, a háttér díszítőfényei mosódnak el:

A Vexed-ben szép nagyok és gyönyörű mintát alkotnak a háttérben:

A Justified egy mésik jelenetében valamilyen növény belóghatott az előtérbe, mert annak a sziluettjét lehet látni a bokeh-ban:

Az eddigi legnagyobb bokeht pedig a Breaking Bad-ban láttam, egészen hatalmasat teremtettek, minden bizonnyal nagy fókusztávolságú (több 100 mm-es) teleobjektívet használva:

Split Lens a Louie-ban

7 okt

Ennél a beállításnál azonnal feltűnt, hogy valami nincs rendben, és egy kis vizsgálódás után rájöttem, hogy az élesség (pontosabban az életlenség) nem stimmel, eleve ekkora előtér-háttér tartományt egyszerre élesen mutatni nagyon szűk rekesszel és széleslátóval lehetne, de ez nem így készült. A kép bal oldalán, a háttérben látható Louie nagy mélységélességi tartományban, míg a jobb oldali előtérben David Lynch karaktere kis mélységélességben van, láthatóan elmosódottabb a háttér körülötte. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, hogy noha a háttérre fókuszáltak, az objektívra egy más dioptriájú félkör előtétlencsét raktak, ami lehetővé tette, hogy az előtér is éles legyen

Breaking Bad – szubjektív objektív

30 jan

Ez a képsor azt követi, hogy Waltert fogjul ejtették, egy sivatagba hurcolták, és az a pillanat látható rajta, ahogy éppen leveszik a fejéről a csuklyát, aminek következtében pár pillanatig nem lát a (számára) vakító fénytől: (GIF)

Ezt az érzést pedig úgy tolmácsolták a nézőknek, hogy a kamera végig Walter közelében volt (az elején még a zsákban is vele együtt), ezért úgyanúgy reagált, mint Walter maga, kiégett a felvétele, és csak lassan kezdett jól exponált képet mutatni (valószínűleg a rekeszt zárták kisebbre, vagy utómunka). Tehát ahelyett, hogy szubjektív kameraállásból, Walter szemszögéből mutatnák meg ezt az élményt (és ezzel a nézőpont-társítással indokolnák a vizuális hatást), kívülről mutatják a szereplőt, úgy, ahogy ő is éppen látja a világot, csak így még a színészi játékára is figyelhetünk, ami segíti a beleélést.

Twelve Miles to Trona – szubjektív objektív?

28 jan

Ez a Wim Wenders által rendezett film a 2002-es Tíz perc – Trombita című rövidfilm összeállításnak része. A történetben egy férfi, miután tévedésből elég nagy mennyiségű drogos sütit felzabál, próbál a legközelebbi kórházig eljutni, hogy kimossák a gyomrát, de mivel a puszta közepén van, nem valószínű, hogy sikerülne neki mielőtt a drog hatása padlóra küldi. Utolsó pillanatban, mikor már vezetni sem tud, találkozik egy lánnyal, akinek a segítségét kéri, beül mellé majd elájul.

A kábítószer okozta hallucinációk megjelenését fokozatosan érzékeltették a színész játékával, és a szemszögéből felvett elmosodó-összecsúszó szubjektív kameraállásokkal. 

Ami viszont számomra eléggé meglepő volt, hogy egy ponton, mikor már teljesen szétesni látszik a férfi körül a világ, az objektív (vagyis külső, semelyik szereplőhöz nem kötött) kameraállásból is olyan módon látjuk a férfit, ahogy ő látja a világot, mintha ez a látványvilág már az ő személyével azonosulna. (a következő képekért kattintani kell)

Ez pedig noha nem indokolt, hiszen objektív kameraállásból “normálisan”, torzításmentesen kellene őt is látnunk, mégis a történet ismeretében teljes mértékben érthető, és elfogadható képi megoldás, hogy úgy látjuk őt, ahogy éppen érez.

Nothing Hill – nagy daruzás

19 jan

Nem hiszem, hogy különösebb jelentősége lett volna a cselekmény szempontjából, egyszerűen csak meglepően nagy (talán széleslátó/vario objektívvel kicsit felnagyították) daruzó mozgás volt ennek a jelenetnek a végén (GIF):

The Untouchables – split lens az operában

18 jan

Ebben a remek filmben (itthon: Aki legyőzte Al Caponét) az operában játszódó jelenetnél található ez a (megalapózónak is tekinthető) beállítás, amiben a háttérben láthatjuk Al Caponét a páholyban, az előtérben pedig az énekest szűk szekondban profilból.

 

Egy ilyen beállítást az esetek nagy részében átélezéssel vettek volna fel, részben mivel könnyen irányítja a néző figyelmét, de leginkább azért, mert nem nagyon lehet olyan objektívet találni, amivel mindkét képsíkot élesen lehetne bemutatni. Ezt a problémát egy speciális lencsével (szűrőnek is lehet nevezni) oldották meg, amit split lens-nek hívnak, és nagyjából úgy működik, mint a bifokális szemüveg: a félkör alakú lencsét az objekív elé helyezve, az az egyik képsíkot eltorzítja oly mértékben, hogy éles legyen, és hatalmas mélységélességi tartomány érzetét keltse.

Vagy ez, vagy a videokamera.

Különleges átélezések

17 jan

Vagyis a kis mélységélességű képeken belül az élesség áthelyezése egy másik képsíkba a figyelem irányítása céljából, de a megszokottól kicsit eltérő módon.

Elsőnek az Adjustment Bureau-ból veszek egy példát, ami azért tér el a szokványostól, mert a két képsík közti nagy távolság, és az emiatt alkalmazott nagy fókusztávolságú objektív (párszáz mm-es) miatt a átélezés hatására szinte felismerhetetlenül eltorzulnak a korábbi képsíkok. Az első GIF-en az egész folyamatot meg lehet nézni, a következő két kép a végpontokat mutatja (itt látszik, hogy például Matt Damonnak csak a körvonalai maradnak meg, ha mindössze ezt a képet néznénk, akkor meg se lehetne mondani, hogy egy ember ül az előtérben), az utolsó kép pedig egy következő beállításban a két szereplő (és képsík) közti tényleges távolságot tárja fel, noha felmerülhet a gyanú, hogy nem pont ugyanolyan elrendezésben láthatjuk innen, mint az átélezéskor, de ott is biztosan valami hasonló nagy távolságban voltak egymástól.

A következő jelenet (GIF) az X-Men: First Class-ből származik a fiatal Magneto exitjét követően, melyben szintén az átélezés hatására jelentkező képtorzulásra láthatunk példát. Itt nem használtak valószínűleg olyan nagy objektívet, mint az előző esetben, mégis a háttéren nagyon látszik a változás: szinte megnyúlik vízszintesen a kép, ami meglehetősen furcsa hatást ad.

A következő két példában olyan eseteket mutatok be, melyeknél az átélezésnek dramaturgiai, más szóval cselekményre gyakorolt hatása van. Az alábbiban (4 légy a szürke bársonyon című filmből) ez mérsékeltebb, mivel csak olyan szinten jelenik meg, hogy magát a látványt segít értelmeznünk.

 

Egy bandát látunk gyakorlás közben egy meglehetősen szokatlan, kör alakúra maszkolt képen át (amit még a némafilmekben használtak előszeretettel a kép egy bizonyos részének kiemelésére,az akkor még nem igazán alkalmazott közelkép helyett), amiről a zenész kezére törénő átélezés után kiderül, hogy valójában a gitár testén lévő luk, vagyis a kamera a gitár belsejében bújt meg.

Az utolsó példáról nem tudok képet mutatni, de íme a link: http://www.daazo.com/film/e7819e14-faef-102b-80ef-000e2e531ae0/ A Szalontüdő című zseniális magyar rövidfilmről van szó, amelyben a végső csattanóhoz (dramaturgiai kulcsponthoz) kötődik egy átélezés 5:33-kor, de többet nem is mondok, mert lelőném a lényeget, tessék megnézni!

Top Gear – kontrazoom

4 jan

                                                                                                      (gif – klikk)

Ezekkel a képekkel a kontrazoom nevű felvételi technikát akarom szemléltetni. A Top Gearben előszeretettel alkalmazzák, mert jól beleillik az autók bemutatása során használt látványos felvételeik sorába.

A technika lényegében egy fahrt (kocsizás) és egy vario (zoom) ellentétes mozgásirányú kombinálásával érhető el. A fenti esetekben a kamera közeledett kocsin a téma felé, miközben nagyjából hasonló sebességgel a változtatható fókusztávolságú objektívet “ellenetés irányba” mozgatták, vagyis nyitották, ami a témától való optikai távolodást jelenti. Ha e két mozgást ugyanolyan sebességgel végzik (legalább annyira, hogy a mozgások kezdete és vége egybeessen), akkor a kép fő témájának a mérete változatlan marad, a háttér viszont úgy tűnik, mintha kitágulna. Természetesen ezt fordítva is meg lehet csinálni, tehát a témához közelről indulunk széleslátó objektívvel, és távol állunk meg telére “zoomolva”.

Az ilyen felvételeken jól össze lehet hasonlítani a széleslátószögű és a teleobjetívek megjelenítési módja (torzítása) közti különbséget is, mint ahogy azt a két végpontról kivett képeken is látni lehet.

Game of Thrones – kupaktanács

8 dec

Az új sorozatok közül az egyik legigényesebb a GoT volt, köszönhetően a szépen kidolgozott részleteknek és a remek helyszíneknek, mint ennél az erdei kupaktanácsnál.

Egy kameraállásból általában többször felveszik a jelenetet különböző fókusztávolságú objektíveket használva, aminek különböző méretű képkivágatok lesznek az eredményei, mint ebben az esetben is. Ez a két plán természetesen nem egymás után következett a részben, hiszen úgy ugrott volna a kép, de gondoltam kigyűjtöm őket, hogy a kompozíciókat össze lehessen vetni. A végeredmények persze gyönyörűek.