Tag Archives: rekesz

Breaking Bad – szubjektív objektív

30 jan

Ez a képsor azt követi, hogy Waltert fogjul ejtették, egy sivatagba hurcolták, és az a pillanat látható rajta, ahogy éppen leveszik a fejéről a csuklyát, aminek következtében pár pillanatig nem lát a (számára) vakító fénytől: (GIF)

Ezt az érzést pedig úgy tolmácsolták a nézőknek, hogy a kamera végig Walter közelében volt (az elején még a zsákban is vele együtt), ezért úgyanúgy reagált, mint Walter maga, kiégett a felvétele, és csak lassan kezdett jól exponált képet mutatni (valószínűleg a rekeszt zárták kisebbre, vagy utómunka). Tehát ahelyett, hogy szubjektív kameraállásból, Walter szemszögéből mutatnák meg ezt az élményt (és ezzel a nézőpont-társítással indokolnák a vizuális hatást), kívülről mutatják a szereplőt, úgy, ahogy ő is éppen látja a világot, csak így még a színészi játékára is figyelhetünk, ami segíti a beleélést.

Reklámok

Barry Lyndon – NASA objektívvel a gyertyafényben

28 jan

1975-ös filmjében Stanley Kubrick jól ismert tökéletességre törekvése az adott kor hangulatának megidézésére irányult, ami a legmegfelelőbb helyszínek és kosztümök kiválasztása mellett a természetes megvilágítással történő forgatásban mutatkozott meg. Azonban ez korántsem olyan egyszerű, mint elsőre hangzik, ugyanis az esti felvételekhez, amik a kastélyok nagy termeiben játszódtak, a kornak megfelelően csak és kizárólag gyertyákat használtak világításnak. Ezeknek viszont jóval kisebb a fényerejük annál, mint amit a szokásos objektívek képesek lettek volna visszaadni a kép bebukása (alul exponáltsága) nélkül.

Ezt azzal oldotta meg Kubrick, hogy szert tett egy nagyon különleges Zeiss objektívre (pontosabban háromra), amit a NASA fejlesztett ki az Apollo Holdraszállás programhoz, és ami az f /0.7 értékkel az egyik legnagyobb fényerejű (fast lens= kisebb záridőt lehet használni vele) objektív volt, amit valaha gyártottak. (forrás: Stanley Kubrick – A Life in Pictures)

Ezek az 50mm-es lencsék fényképezéshez lettek kifejlesztve, így nem kis fejtörést okozott Ed DiGiulio-nak (Cinema Products Corp.), hogy fel tudja tenni a Kubrick által vásárolt Mitchell BNC kamerákra, de végül azok teljes átalakításával sikerült neki.

Sőt, Kubrick unszolására még egy vetítőgépből származó előtét-lencsével (Kollmorgen adaptor) a fókusztávolságukat is le tudta csökkenteni 36,5 mm-esre, úgy, hogy a fényerejük megmaradt f/0,7-en, ezzel pedig ezek lettek a filmtörténet valaha használt legnagyobb fényerejű objektívjei. Az egyetlen nehézséget az okozta, hogy mivel a gyertyafényes jeleneteket teljesen nyitott rekesszel forgatták, nagyon kicsi lett a mélységélességi tartomány, de az eredmény így is (vagy éppen ezért) gyönyörű lett: