Ezt a színezési effektet egy olyan helyzetben használták, mikor Teddy-re rájött a nosztalgia, és elmerengett a múltban. Nem valami nagyon eredeti: ráhúztak egy szépia-szerű színvilágot, és egy jól irányított blur-rel elhomályosítottak mindent az arcán kívül (talán a mélységélesség is közrejátszott, de nem hiszem, hogy ez tilt-shift effekt lenne). Meglehetősen olcsó megoldás.
Ebben a részben valamit egy kis videókamerával vettek fel, aminek a képét be is vágták (felső, duh!), így lehetőségünk van összehasonlítani azt a sorozatra amúgy jellemző képi világgal. Rosszabb felbontás, deszaturáltabb színek, több zaj, más képarány és a mindent átfogó mélységélesség – nagyjából ezek a szembeötlő tényezők, amikől amatőrnek hat a videókamerás kép. Ugyanakkor azt nem tudom biztosra mondani, hogy valóban a rögzítőeszközben volt-e különbség, vagy csak utómunkában butították ilyen videó-szerűre a felvételt, de valószínűbbnek tartom az első variációt.
A How I Met Your Mother címadó kérdésének megválaszolását a végtelenségig el tudnák húzni, de értelemszerűen senki nem e rejtély miatt nézi a sorozatot. Ugyanakkor lehet erre vonatkozóan különböző találgatásokba bonyolódni, és az én tippem az, hogy a képen látható hölgyemény lesz a várva-várt Anyu.
Mégpedig azért, mert az adott részben (amiben jól bekocsmáztak, talán Szt. Patrik nap, “no tomorrow”) ennek a momentumnak nem volt az égegyadta világon semmi szerepe. Se később. Márpedig az ilyen a sorozatokban, így ebben is minden képre kerülő dolognak jelentősége van (legjobb példa a Marshall apjának halálát elregélő epizód, melyben talán 50-től számoltak vissza a nagy tragikus pillanatig a képeken elrejtett jelentéktelen tárgyakkal), nem hagynak elvarratlan cselekményszálakat, ez pedig pontosan az volt: összeütköztek, egymás szemébe néztek, továbbmenek, és ennyi.
Ha igazam van, a legnagyobb flashforward.
Ebben az 1950-es filmben az érdekes történetet ilyen és ehhez hasonló ötletes képi kivitelezéssel társították, ami egy egész élvezhető filmet eredményezett. Itt a főhős éppen egy rablásból menekül autóval, mindenre elszántan, ahogy az az atcán is látszik, amit a kormány mögül mutatnak, egy eléggé szokatlan, de látványos szögből.
Ebben a részben Joel doki ismét valami múltidézésen/látomáson/halucináción megy keresztül, amit ő úgy él meg, hogy jelen van az eseményeknél, csakhogy míg mindenki más normálisan néz ki, ő fekete-fehér lett. De aztán elmúlt. Mindenesetre ez egy nagyszerű és ugyanakkor hivalkodó módszer volt a tömegből való kiemelésére is, ami sokszor nem egyszerű feladat.
Kiváncsi lennék, hogy hogy oldották meg ezt a trükköt, ugyanis ez egy régebbi, 90′-es évekbeli sorozat, így a legevidensebbnek tekinthető blue/green-box technikát nem tudom, hogy számításba lehet-e venni…
A Fringeben megjelenő párhuzamos univerzum csak apróságokban különbözik a miénktől, de néhány ilyen elem sokat segít a felismerésében. A legklasszikusabb példa erre ismét csak a színezéshez kötődik, hiszen ez a new yorki szabadságszobor túloldali változata, ami bronz színű (mondjuk a WTC is segít az azonosításban).
A Misfitsben volt ez a lány az egyik epizód központi figurája, akinek az volt a különleges képessége, hogy hipnotizálni-agymosni tudta a népeket, amikor pedig bevetette csáberejét, ez a szemszínének változásával is járt. Az első képen a színek megleheősen deszaturáltak, szinte szürke az egész, még a szeme is,a másodiknak viszont adtak egy kékes árnyalatot valamivel élénkebb színekkel (de nem mindegyikkel, a szája például nem lett vörösebb), ami leginkább az immáron kékre változott szemeinek kiemelésére szolgál (szinte mint egy színmeghagyásos effektnél), ez pedig legalább úgy vonzza a néző tekintetét, mint a történet szereplőiét, más szóval mi is szinte elveszünk azokban a kék szemekben.
Ebben a jelenetben a bollywoodi filmes hagyományok előtt tisztelegtek azzal, hogy Raj vezényletével egy spontán musical betétet iktattak a részbe. Nyilván egy ilyen betét a valóságtól igencsak elrugaszkodott, és ezt – mint sok korábbi példában is – a színek megváltoztatásával hangsúlyozták ki. Ebben az esetben úgy tűnik nem is annyira a színek árnyalatát változtatták meg, mint inkább azok telítettségét, konkrétan brutálisan felhúzták, és ezzel a kontrasztot is erősen megnövelték.
A Top Gearben az egyes modellek tesztpályán való bemutatása során gyakran használnak pörgős zenéket, remek kameramozgásokat, vágásbeli effekteket és ilyen színezéseket, mint ezeken látni. Egyszerűen iszonyat laza képi világot hoznak létre ezen technikák kombinálásával, az ilyen színbeli megoldásoktól pedig az autók sokszor szinte nem is eviláginak tűnnek, így sokat hozzáadnak a nézői élményhez.
A Houseban is láttam egy színezési effektet, ugyan itt nem flashback elválasztásra szolgált, hanem lázálmos-halucinációs tudatállapot (alsó kép) valóságtól történő képi elhatárolására.
Képesítés 