Alcatraz – börtönhangulat

A flashback-ek során a ’60-as évekbe ugrunk vissza, és mindig megtudunk valami apró dolgot a rabok sziklán töltött életéről. Ezek a leghangulatosabb részei a sorozatnak, ami a jó díszletnek és a kicsit fakó, hideg árnyalatú színezésnek köszönhető. Összehasonlításképpen íme egy napjainkban játszódó képrészlet, majd egy 50 évvel ezelőtti hangulatú:

A harmadik képet azért tettem a sorba, mert az előzővel ezek is egy -már korábban említett- fix kameraállású plánsort alkotnak , vagyis kis mértékű plánméret különbség van a két kép között, ami ahhoz kell, hogy mikor erre a helyre visszavágnak, egy kicsit másképpen mutathassák a ugyanazt témát, ezzel változatosabbá téve azt.

Easy Rider – oda-vissza váltó vágás

Egy meglehetősen különleges vágástechnikát használtak több esetben is ebben a filmben: nagyobb történeti egységek elválasztásánál, vagy helyszínek megváltozásánál nem egyszerűen élesvágást használtak, hanem az előző és a következő képet felváltva mutatták kétszer-háromszor, mielőtt ténylegesen képet váltottak volna. Először mutatom külön a két összekötött képet, majd GIF-ben a vágást folyamatában: (a GIF színei nem helyesek)

Egy másik példa:

Mindkét esetben amúgy meg lehet figyelni a filmre jellemző beverést (lens-flare) is, ami akkoriban hibának minősült, de az alkotók ezzel szembementek, és művészi kifejezőeszközzé emelték.

Hair – csalás a fényekkel

A parkban játszódó jelenetben szinte végig erősen sütött a Nap, ezért a szereplőket annak háttal állították be, hogy adjon nekik vele egy szép élfényt, és megrajzolja a kontúrjaikat.

Csakhogy ennek az ellenbeállításában is hasonló fényviszonyokat lehet felismerni, vagyis kicsit becsapták a nézőket azzal, hogy mindig úgy forgatták a szereplőket, hogy szép fényekben legyenek, nem pedig a valós viszonyokat reprodukálták. 

The Tree of Life – fordított árnyékok

Ötletes megoldás a rohangáló gyerekek árnyékát fejjel fefelé mutatni, kicsit összezavarva a térérzetet: (a szimbolikáról nem is beszélve)

The Walking Dead – szép szabadtéri kompozíció

Az emberek nagyon a kép szélére vannak ugyan komponálva, kijjebb a harmadolási határnál is, de a túlodalon lévő fa szépen helyrebillenti a láványt.

Fringe – plánváltás kitakarással

A korábban említett vágástechnikára egy újabb példa:

A busz bejön a képbe, kitölti a látóteret, a kamera pedig ezt kihasználva körülbelül ugyanabból a pozícióból egy közelebbi képkivágásra vált át észrevétlenül (ami a kitakarás nélkül ugrana). Az ugrás érzete ugyan így is jelen van, csak kevésbé, mint nélküle, és szerintem még tökéletesebb lenne, ha a kitakaró felület homogénebb és sötétebb lenne.

Family Guy – ultimate widescreen

Ebben a poénjukban az egyre inkább szélessé váló képarányt figurázzák ki, ami ha 4:3-as képarányú TV-ben jelenik meg (mint itt a Lawrence of Arabia esetében), akkor szinte élvezhetetlen a lekicsinyítés miatt.

Ennél szerintem csak a pan-scan a rosszabb (ráadásul az általában rögzített, nem pedig a képtartalomhoz igazított), amikor a szerkesztők önkényesen 4:3-at csinálnak a szélesvászonból, még ha ezzel az eredeti képnek csak a felé mutatják is.

Fringe – Peter Bishop halála

Ez az a pillanat, mikor az eredeti Peter meghal, és ami elindítja a későbbi események lavináját. Walterrel, apjával ölelik át egymást, illetve inkább ő tartja kezei közt a haldokló fiát, akinek keze lassan lecsúszik a sötétségbe, ahogy elszáll belőle az élet. Nagyon szépen bevilágított, kifejező mozdulat: (GIF)

Taxi Driver – sziluett az ablakban

A félrelépő feleség sziluettjét látjuk az ablakban, szépen világítva ellenfényben, szépen mélységben komponálva.

Lock, Stock and Two Smoking Barrels – körkörös bokeh

Ennél a képnél pedig a bokeh koncentrikus köröket formáz: