The Guard – megalapozónak körsvenk

Egy jelenet felplánozásánál az az iratlan szabály, hogy valamelyik ponton (nem feltétlenül kezdőképnek) kell mutatni egy megalapozó beállítást, vagyis egy olyan tág képkivágást, amin a teljes helyszín, a főbb résztvevők valamint azok egymáshoz és környezethez viszonyított helyzete látszik. Ez az esetek többségében egy felső kameraállás, mert értelemszerűen onnan lehet a legjobban belátni egy teret, de vannak kivételes esetek, mint az A guardistában, ahol egy külsőben játszódó jelenetet ezzel a felvétellel kezdtek:

Mivel nem szerepelt a későbbiekben totálkép, ez tekinthető megalapozó beállításnak, annak ellenére, hogy nem felső és nem fix. De bármennyire is eltér a megszokottól, a feladatnak tökéletesen eleget tesz, sőt a szemmagasságba helyezett kamera közelebb hoz minket a szereplőkhöz, és mialatt egy teljes kört leíró, monoton svenket (és valamennyi fahrtot) végez, bemutatja a tökéletesen sivár, unalmas helyszínt és segít felterképezni a térbeli viszonyokat.

Life – sutyiban egymásra fogott fegyverek a fal két oldalán

A nyomozók épp egy fagyiskocsis férfit kérdeznek ki, mikor Crews észreveszi, hogy van még valaki elbújva a kocsiban és fegyvert fog rájuk. Ezt pedig úgy mutatták meg, hogy a kamera áthalad a kocsi falán embertől-emberig, de valószínűleg nem a díszlettel machináltak, hanem két felvételből vágták össze wipe-pal: (GIF)

Misery – mindentudó kameramozgás

Ez a kifejezés arra vonatkozik, amikor a kamera olyan dolgot mutat meg a nézőnek, ami a történet részesei számára nem ismert, tehát ezzel egy mindentudó narrátor szerepét veszi fel.

Erre példa ez a jelenet a Tortúrából (GIF), amikor a hatóság keresi az eltűnt író autóját, de a nagy hó megnehezíti a kutatást, így felhagynak azzal, ám nekünk egy kis oldal-fahrttal megmutatják, hogy valójában nem sokon múlt, hogy megtalálják, és akkor teljesen máshogy alakulhatott volna a történet. Mini-suspense.

Nothing Hill – nagy daruzás

Nem hiszem, hogy különösebb jelentősége lett volna a cselekmény szempontjából, egyszerűen csak meglepően nagy (talán széleslátó/vario objektívvel kicsit felnagyították) daruzó mozgás volt ennek a jelenetnek a végén (GIF):

Sherlock – bonyolult kameramozgások, ötletes vágások

A 2/1-es A Scandal in Belgravia több szempontból is jó epizód volt, most a különleges kivitelezési technikáit emelem ki. (a dupla képen kívül mind GIF)

Szenzációs kameramozgásokat használtak benne, melyekkel tereket, és különböző idősíkokat kötöttek össze (1-2-3. GIF). Az első esetben a férfi visszaemlékezése közben egy fordulással kerülünk vissza a történés pillanatába, és csak ott ér véget a kameramozgás, ezzel segítve az átkötést. A másodikon a bealtatózott Sherlock küzd a droggal, amit szintén egy forgó kamerával mutatnak, ezzel a szédelgő állapotát is érzékeltetve, majd a hirtelen földhöz vágódáskor váratlanul kerülünk vissza a bűntény helyszínére, ahol viszont az ő jelenléte is a képzelgés része. A harmadikon  Sherlockot a bűntény levezetése közben látjuk, és ahogy magyaráz egy gyors guggolással (ami a kamera erszekedéssel követ) átkerül a bűncselekmény helyszínére és beles az autóba, de csak mint külső szemlélő, amit a kimerevített idő és szereplő is alátámaszt.

A maradék két GIF inkább a leleményes vágási megoldások közé sorolható, noha az elsőnél ez kicsit kérdéses. Ebben a jelenetben a még kábult Sherlockot látjuk, ahogy egy képzelt beszélgetés végén a megálmodott bűntett helyszínéről a valóságba, az ágyába tér vissza, amit ismét terekkel kötnek össze, de egy rendhagyó megoldással:  fokozatosan “ágyba fektetik” az álom helyszínén, úgy, hogy a végén még a kép fényei és színezete is egy éjszakai, gyérül megvilágított hálószobáéhoz hasonlítson, ezzel is hangsúlyozva a térváltást. Ez már valószínűleg csak az én szőrszálhasogatásom, de a dupla képen egymás mellé tettem az ágyba-fektetős szekvencia záróképét (szabadban, rögtönözve bevilágított) és a tényleges szobában ébredés képét (belsőben, rendesen bevilágított), hogy megmutassam mennyire eltérnek egymástól, noha ez a jelenet nézése közben egyáltalán nem zavaró, mivel ezeket a szembeötlő különbség miatt nem egymás után mutatták, hanem még egy álomképpel elválasztották.

Az utolsó GIFen a történet kis ellipsziseit, kihagyásait összesimító vágásra láthatunk példát, melyben Sherlock sorban hallgatja meg lehetséges ügyfeleit, akik többnyire zavartan ülnek a háttérben, míg ő az előtérben fel-alá járkál türelmetlenül, és minden alkalommal, mikor elhalad a kamera előtt, kitakarja a széken ülőket, akik kicserélődnek a következőre. Ezzel az állandó mozgásával egyrészt összeköti, folyamatossá teszi a cselekményt, noha időben ugrások történtek, másrészt az ugrások közti, lényegtelen helycseréket kihagyja az elbeszélésből, ezzel feszesebbé téve azt. A GIFen amúgy az utolsó ügyfél van, akiről meggondolta magát, és elvállalta az esetét, ebből a hezitálásból adódik az oda-vissza mozgása.